Sziasztok!

Megvan a 3 szakasz fele! :) Megy a centizés már nagyon!!!!! :) Az elmúlt 3 hét inkább jó volt, mint rossz. Ez a szakasz valóban feltöltődés. Voltak pillanatok a múlt héten, amikor már úgy éreztem "normális" az életem. Voltam a munkahelyemen, a srácok évnyitóján, mentem értük délben, stb...Elkezdődött a suli nekem is. Szombaton reggel zötyögtem a vonaton és a fák fölött elbambulva néztem ki a fejemből. Közben jöttek a gondolatok, mennyire fura, hogy hány ember került az életünkbe Krisi betegsége által. Mint különböző vonatokon érkezők, akik egy állomáson összefutnak, és aztán hogyan tovább???? Megmarad-e a kapcsolat vagy tovább külön- külön??? És még sok-sok gondolat, de ezt el sem mesélem, mert épp hétfő reggeli kávézásunk közben meséltem ezt Évának (kórházi folyosó végén, gyerek székeken ülve nescafe-t iszogatva némi roppant egészséges, jó sok fehér cukrot és és fehér lisztet tartalmazó keksz kíséretében), mikor megállapítottuk, hogy azért ez mégsem normális, hogy ilyeneken töprengek! :) :) Hát igen! Ezt valóban nem lehet állítani, de legalább jókat nevettünk. A szeptembernek úgy indultunk, hogy a Lárifári alapítványnak köszönhetően egy csodálatos napot tölthettünk Balatonfüreden. Még egy vitorlás versenyen is részt vettünk, aranyérmesek lettünk. Andris, Zsoltika, Piroska néni és Ági voltak a csapattársaink!!!! :):) persze itt mindenki nyertes volt!!!!! Egész napot együtt töltöttük. A szervezőknek hálás köszönet, minden nagyszerű volt, mindenre és mindenkire nagyon figyeltek. Este fél 10-re értünk haza, és bizony csak én voltam fáradt!!! :) Csodálatos élményekkel gazdagodtunk!!!

Közben sajnos szomorúan tapasztaltuk, hogy egy csodálatosan működő rendszer, ami már az elején a legmélyebb pillanatokban is nyugalmat adott, hogy jó helyen vagyunk, a legjobb helyen ahol lehetünk, nem működik. Sajnos a tanár néniket elhelyezték az osztályról. Így a gyerekek "árván" maradtak, hisz ők nem csak tanárok voltak. Mert a tananyagot át lehet adni, de amit ők adtak a gyerekeknek, ahhoz tiszta szív, rengeteg munka és rengeteg jó szándék, törődés, szeretet kell. Jövőképet adtak a gyerekeknek, és szüleiknek. Ami tőlünk tellett, megpróbáltuk és csak bízni tudunk benne, hogy a döntéshozók figyelembe veszik majd a gyerekek érdekeit is, és visszahelyezik az osztályra Moni nénit és Enikő nénit. Itt nem "csak tanárokra" van szükség!!!!!!!
De visszatérve az iskolára. Gabi néninek köszönhetően Kristóf és az osztálytársak találkozhattak az iskola udvaron!!! :) :) Ez nagyon nagy boldogság volt!!!!! :) :) Krisi már alig várja, hogy visszamehessen az iskolába.
Mindent összevetve, a kezelések utáni átmeneti kellemetlenségeket leszámítva ez valóban egy csodás időszak! Ím, megszerettük az őszt!!!!! :) :) Ez évünk legszebb időszaka!!! :)

Felirat hozzáadása

Holnap pedig falat megyünk mászni a srácokkal. Persze Krisi csak szemlélő lesz, ők csocsóznak, hisz a kanül miatt nem lehet, de a tesóknak is kell a feltöltődés! Majd mesélünk!

További szép estét nektek!