Sziasztok!

Túl vagyunk a második szakaszon! Nem mondhatjuk, hogy könnyű volt, sőt, ....de végre vége. És most, mikor ezt olvassátok, már a pihenőn is túl vagyunk. Elkezdtük a harmadik szakaszt, egy hipi -szupi csontvelő mintavétellel. Péter doktor olyan gyors volt, hogy Krisi reklamált is, hogy nem hagyták aludni! :)
A pihenőnk, nagyon jól sikerült! Anyuéknál voltunk, Törtelen. Másnak ez semmiség, természetes, nekünk ez a 4 és fél nap, maga volt az álom nyaralás! :) Együtt voltunk, nevettünk, jókat ettünk, játszottunk, sétálgattunk, még az abonyi állatkertbe is elmerészkedtünk! :) Bizony, egy hónappal ezelőtt,sőt az indulás előtti percig, nem nagyon hittem, hogy valóban sikerülhet néhány napra kikerülni ebből a mókuskerékből. A két hetes pihenőnk egy hétre szűkült, mert Krisi vérképe nem volt épp ideális, a szinte alig felfedezhető védősejtecskéivel. Aztán kiderült, hogy mégsem hétfőig, csak most péntekig vagyunk szabadok, mert az ünnepek miatt előbb  lesz a műtét. De hála Istennek, bár rezgett a léc rendesen, végül csak sikerült!!!!!!

A triumvirátus!!!!!:) :) :)

Az abonyi állatkertben!!!

Ez a pár nap, sajnos azt is megmutatta, mennyire sérültek a tesók, hogy nem vagyunk otthon. Drága Danikám, aki nagyon aggódik Krisiért, és nagyon el van anyátlanodva. Természetesen ezzel szembesülni, nagyon nagyon nehéz és szívfájdító. És tehetetlen dühvel tekint az ember a történésekre. Mert nincs megoldás, csak az idő ami megoldja.
Így aztán mikor Péter doktor megjelent a protokoll következő szakaszának menetrendjével, és megláttuk, hát........ repkedtünk a boldogságtól! "Szinte"( az előző szakaszhoz képest szinte) :) alig alig vannak kis csíkocskák, amik a kemokat jelzik. Így többet tudunk majd a fiúkkal együtt lenni.
Ma jöttünk vissza, közel három hete nem aludtunk itt a kórházban, "bejárósok"voltunk ugye a pihenő időben :). Krisit meglátogatta Levi BARÁTja a hét elején, egész délután kinn beszélgettek, nevetgéltek! :)
Majd tegnap, teljes depresszió, nyomás a mellkason, félelem, rettegés, és pánik. Ugyanis a pihenőnk előtt közvetlenül elveszítettük az egyik kis sorstársunkat! Egy csodálatos KISFIÚT!!!! Egy igazi HŐST, HARCOSt! Az élet nem igazságos, és a miértekre nincs válasz! Nem is keressük, mert tudjuk, hogy nincs, csak próbálunk bátran szembe nézni azzal, ami jön, és bízni, hinni, kitartani, harcolni.  Délelőtt mindketten sírtunk Krisivel. Ő félt, én pedig féltettem! Majd szépen kibeszélgettük ezt a félelmet. És most mosolyogva jöttünk vissza folytatni a gyógyuláshoz vezető utat! Van akinek menni kell, és van akinek dolga van még! Krisinek dolga van még!
Látogatóban volt még Dóri és Roli, akik nevetést hoztak a délutánunkba! :) Nagyon klassz, hogy ilyen BARÁTAI vannak!

Jojával! :)

Ma reggel pedig ismét sok- sok táskával megrakodva visszaérkeztünk. Hova? Hát...haza, a második otthonunkba. Hála a Jóistennek, a családias légkör és a szeretet biztosított, és minden más is a gyógyuláshoz! És nem is hinnétek, de bizony, nagyon is össze tud nőni ez a néhány ember. Domi, egész délelőtt Krisit simogatta, mert annyira hiányzott már neki, majd este összebújtak a szokásos mesenézéshez, és Domi 5 perc alatt be is aludt. Aztán Evolet! Imádni való tündérke!!!!!! Kibabázhatom magam!!!!! És akkora puszikat kaptam, hogy csak na!!!! És bizony ez nagy szó nála, nem osztogatja fűnek- fának :) :) :)
Jojáékkal voltunk napközben egy szobában, és ő a kezelés utolsó szakaszában, gyakorlatilag fél nap alatt elvesztette a haját. Volt ma fodrászkodás, beszélgetés, néhány nehéz pillanat, de végeredményben sok-sok mosoly és várjuk Joja csodás szőke tincsinek megszületését.

Add már! Éhes vagyok! :)

Nyami!!!! Fini kórházi felvágott!

Szia! :)

Na jó, kapsz egy puszit! :)

Szia anya! visszaértél?

Most itt ülök az ágyamon, és hallgatom a fuzi pumpa halk szörtyögését, és az első éjszakánk jutott eszembe. A fuzi pumpa hangja, a hideg csempe a falon, a mosdó, a beszűrődő éles, vakító fény, és a rettegés, a hogyan kerültünk ide, ez csak egy rossz álom lehet, ilyen nem történhet, ezt nem lehet kibírni....stb. Ma, ugyanúgy tudatosult a már egyébként barátságos és jól ismert szörtyögés, a csempe, a fények, csak ma már nem idegen. Ma már nem hideg. Ma már megszokott, és jól ismert. de bizony még mindig félelem. Mert az ember bármit képes megszokni!!!! BÁRMIT!!!! Még a halál ily közelségét, a rettegést, a félelmet,a kiszámíthatatlanságot és megtanul nevetni, megtanul boldog lenni.Megtanul menni-menni, menetelni. És észrevenni, hogy a szomszédos tetőn egy cica sétál, és ettől boldog lenni, mint mikor egy ártatlan kisgyermek boldog, hogy lát egy cicát. Mert igen, vannak apró örömök, és amíg láthatjuk a cicát, vagy a pillangót, az esőfelhőt, a fuzi pumpát, a hideg csempét, a kedves ápoló néniket, és orvosokat, a gyógytornász nénit, a pszichológus nénit...stb addig van miért elégedettnek és boldognak lenni. Nem könnyű az élet, de az élet önmagában a csoda! És a Jóisten szeretet mellé nehézséget is csomagol, de nem sok embernek jut manapság szeretet. Ht fogadjuk ezt az ajándékot hálával és tegyük a dolgunkat és vezessen bennünket a szeretet. És ha ez van.... akkor van boldogság, csak meg kell találni, utána kell menni, vagy csak egyszerűen kinyitni a szemünket, és megtanulni látni, nem csak nézni!!!!
Mert a hideg csempék közt ráébred az ember, mi az, ami igazán fontos. A fontossági sorrend azonnal helyre kerül. Mindegy társadalmilag ki vagy, hol dolgozol, mit értél el, mennyid van...minden mindegy! Az ifjúkori elveid már nem helytállóak. Hogy felnőj, hogy a saját életed éld, hogy igazul éld, ehhez már új elvek kellenek. Ha lecsap rád a sors, vajon szembe tudsz e nézni önmagaddal, békében mehetnél el, vagy lenne még ezer dolgod önmagaddal??? Saját magaddal szemben igaz voltál? Igaz szeretet vett körül, adtál igaz szeretetet és kaptál is? Azt mondhatod, hogy igen,  az őszinte szeretet melegen tartotta a lelkem, örömet adtam, örömet kaptam. Figyeltél, öleltél, óvtál, segítettél, törődtél- e önmagaddal, vagy csak másoktól vártad volna, csak sodródtál, és beáldoztál? És ha beáldoztad önmagad? Hát nesze neked, megérdemled! Mondod most, de a halál kapujában? A halál kapujában a lelked azt mondja majd, hazug volt minden pillanatod és eltékozoltad ezt a rövid időt amit a Jóisten ajándékba adott és az úton adott hozzá igaz dolgokat. Igaz szeretet, valódi lehetőséget a szeretetre, de képes voltál-e élni vele, mert ezek a nehéz utak. És a gyermekeid? Mi van ha????? Mi van ha velük történik baj? Mit mutattál? Mit tanítottál? Képes lesz ő igaz lenni és megmenteni magát? Jó példa voltál? Másképp csinálnád???? És lenne rá elég időd? Megérdemelnéd az időt? Megkaphatnád? Vagy így kéne tanulnod? Ilyen úton? És ezen az úton kéne szeretetet találnod önmagadban? Képes lennél rá? Túlélnéd, vagy vegetálnál, mint előtte, csak örök el nem múló fájdalommal a lelkedben?
Az élet a Csoda! És mindenkinek egy élete van! Ő teszi azt csodává. De csodát tenni, nem olyan könnyű és sehol sem tanítják. Vagy, tán a világ legegyszerűbb dolga, ahogy azt a gyerekek csinálják??? Csak mi túl okoskodjuk, túl magyarázzuk, majd kifogásokat gyártunk és magyarázunk????Nem elég egyszerűen, szeretni, törődni, hinni, bízni, elfogadni, nem engedni hogy bántsanak, nem beletörődni, és nem lélegezve holtnak lenni?????
Bár tényállás szerint, nem sokan cserélnének velem, sőt.., mégis azt kell mondjam, hogy többszörösen borzalmas, szomorú, szörnyű stb....helyzetem ellenére, életem ezen szakasza, és bízom benne, hogy még soká-soká tartó szakaszában egy dolog biztos, az, hogy boldog vagyok! Minden okom megvan a boldogságra!!!!! Bár sokat sírok, félek, de egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenem, hogy ravasz dolgok ezek a tények, szeretik eltakarni a valóságot! A valóság pedig az, hogy megtanultam, csak a szeretet számít, az igaz szeretet, és az, amit a szív súg. Ez átvisz majd hátralévő életemen, és tudom, hogy igaz szeretetben  lesz részem, a gyerekeimtől és a testvéreimtől egy-egy barátomtól és még az is lehet, hogy talán egyszer egy igaz társtól. És nem akarok megalkudni, mert bármikor véget érhet az életem, minden pillanatát, (amennyire képes vagyok ezt én magam megvalósítani), igazul szeretve szeretném leélni. Ezek mosolygós, boldog gondolatok, a szív üzenetei.
 Jó éjszakát mindenkinek! :)