Sziasztok!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Nagyon régen nem írtam már! Legutóbb, még a 3 szakasz felénél jártunk. Ma pedig az utolsó 49 nap 27. napjánál. Az elmúlt időszak nem volt túl könnyű, sőt , eléggé összecsaptak a hullámok a fejünk fölött, ám  most , hogy visszanéztem a képeket,egyértelmű, hogy mindemellett rengeteg csodás élményben volt részünk. Nagyon jót is tett ma, hogy egy kicsit leültem és összeszedtem az elmúlt időszak emlékeit. Néha egy kicsit jó megállni, átértékelni a történteket. Így némiképp kívülről szemlélhetjük, távolibb és könnyebbnek tűnik. A megállás, lassítás.....:D :D hát jelen pillanatban ez igen vicces! Nézzétek!!! Ugye milyen helyes gipszet sikerült beszereznem?!?!?!?!?! :)

Az Országos Balesetiben, meg kell mondanom, nagyon kedvesek, néhány óra alatt ilyen csini fekvőgipszet tesznek az ember lábára!:) Na jó, valójában nem vicces, de...lehet hogy már pont ezért az!!! Vagyis inkább nevessünk mint sírjunk, mert egyéb választási lehetőségünk nincs. Jól látjátok, a kórház folyosóján ücsörgök vele, de ez már majdnem fekvés!:) Kedves Győzőnek köszönhetem a csodás képet, aki le kellett hogy fotózzon, különben Ági nem hitte volna el, hogy tényleg igaz :) :)!!!!! Jelen esetben, tehát kicsit nyomi vagyok, de két nyomi egy pár, azaz vak vezet világtalant, vagy valami hasonló elven, eltámogatjuk  egymást Krisikémmel! :) És persze nagyon nagy segítségemre van Drága Barátnőm, Móni is! :)

 Ha már említettem Győzőéket, akkor szót érdemel, hogy Andris végre végzett az aktív kezeléssel!!!!!!!!!!!!! Imádom Őt!!!! Igazi harcos, csodálatos ember, bár még igen ifjú, sok felnőtt férfit megszégyenítő bátorságról, kitartásról és erőről tett tanúbizonyságot!

A fenti képen, az Aranyanyu díjjal kapcsolatosan részt vettek Krisivel és velünk egy kis interjúban. Ugyanis a mi Moni nénink (kórházpedagógus) is jelölve lett, és mára már azt is tudjuk, hogy NYERT!!!!!!! :) Nagyon szeretjük Őt, Őket -Enikő néni és Kati nénit szintén! Szóval az interjú után, ki is próbálhattak mindent a fiúk! Nem kellett őket soká noszogatni, hogy körbeinterjúztassanak mindenkit! :)

Előző levelem azzal fejeztem be, hogy mehetünk a falmászásra. Nem csak hogy mehetett Krisi, hanem komoly egyeztetés után, és Péter doktor határtalan jószívűségének köszönhetően Krisi és Andris is mászhatott a falakon! A nap elején összeroskadva ücsörgő fiúk, villámcsapásra feléledtek, és nem kis teljesítményt nyújtva többször is felmásztak különböző falakon!!! :) Krisi két nappal a kemo után!! Nagyon büszke voltam rá!

 

 Nagyon sokan voltunk, és nagyon klassz nap volt! :) Köszönet a szervezőknek, Adri néninek, Judit néninek a sok kedves önkéntesnek, akik egész délelőtt minket biztosítottak, tanítgattak és minden kedves embernek, aki valamilyen formában segítette, hogy a gyerekeknek, és nekünk is, felejthetetlen élményben legyen részünk! Nagyon sokan voltunk, nagyon sok boldog, mosolygós arc indult haza a nap végén a Spider klubból:)

A következő program a Magyarország -Andorra meccs volt, amire a Gyermekrák alapítványtól kaptak a gyerekek és családjaik jegyeket! Nem mondhatjuk, hogy ennél jobb meccset sosem láttunk, de felejthetetlen élmény volt az biztos!:) A fiúk nagyon-nagyon élvezték! És persze mi is! :)

Közben persze a kórházba is be kellett járni :) sajnos! :) de itt is minden változatlan. Csodálatos orvosok, ápolók, és személyzet! Jó hír, reményt adó, de egyben rossz is, hogy fogynak a barátok az osztályról! Erik oviba jár, és teljesen jól van! :) Olyan hajas baba lett, ha nincs mellette a Nóri, fel sem ismerem! A képen épp az öccsével kóstolgatják az ebédet! :) :)Közben Joja is "szabadlábra" került, és mivel a "babája"-ja fertőzést kapott, így ő már meg is szabadulhatott tőle.  Nem azt jelenti, hogy elveszítjük egymást, hisz a kapcsolat nem szakad meg, de egyre kevesebbet találkozunk a kórházban és át kell térnünk a normális találkozásokra! Milyen fura, hogy ez a fura! :) Domikánk is elhagyta a kórházat, egyre ritkábban futunk össze a kórházban. 

Akivel viszont minden héten találkozunk, az a Kati, aki önkéntesként jár be a kórházba, és hangtál terápiával segíti a gyerekeket a gyógyulásban, és a lelki erő megtartásában! Kristóf nagyon szereti. Katit és és a hangtálak csodálatos erejét is!

 A képen Jack anya hurcolkodik be a kórházba! Hihetetlen, de hétről hétre ilyen pakkokkal költözünk be! :) Az én Drága Kávés Cimbim, itt már megunta, hogy rendszeresen leszakad a háta -karja a csomagoktól, kölcsönvette a  gyerekektől az egyik "királyi szekeret"! :)
Ők most a László kórházban vannak, és ha minden igaz, akkor megtapadtak az őssejtek Jack csontvelőjében! Nekik sajnos szükséges volt a csontvelő átültetés! De ez nagyon nagy öröm, ezek után mindennek rendben kell lennie! Csak még sok-sok kitartásra van szükségük!
Még szerepeltek a nyáron készült videoklipben, amit Kovácsovics Fruzsinak és Istenes Bencének köszönhetünk! 
http://www.youtube.com/watch?v=mIcAXw8HZWg a klip azzal a céllal készült, hogy erőt adjunk, és reményt az utánunk bekerülő gyerekeknek és szüleiknek! Mert van élet a diagnózis után is, és mindent le lehet győzni! :) 

Kedves látogatóink! Kati és Feri kereszték, és Ági nagynéni!

Ezt a szép ibolyát,  Szabó Timitől kaptam egy szürke, fáradt, szomorkás délelőttön, rám gondolt, és gondolta kicsit felvidít! Nem kicsit sikerült, hanem bearanyozta vele a napomat! Nagyon nagyon jól esett!!! :) :) 

Az őszi szünetben a kórházból elvitték a gyerekeket a Sárréti Pegazus Lovardába. A programot Bea szervezte, a mi imádott ápoló nénink! 15 gyerkőcöt vittek a táborba, 4 teljes napra! Volt ott minden!!! A fiúk nem győztek mesélni, áradozni. A hely szépségéről, a remeknél-remekebb programokról, a háziak kedvességéről,  a lovakról, lovaglásról, kocsihajtásról, halloeween partyról, puszta olimpióról, paraszt activityről, jakuzziról, cukrászdáról, gyógyfürdőről ... felsorolni is képtelenség!! Nagyon hálásak vagyunk, hogy a gyerekek részt vehettek! Találkozhattak olyan sorstársakkal, akik már túl vannak a nehezén, akik már visszatértek a normál életbe, a normál kerékvágásba! És szuper élményeket szereztek!!! :) 

Azóta viszont belevágtunk a 4 szakaszba, és bizony, valóban ez a legnehezebb szakasz. Ilyenkor már fáradt a gyerekek szervezete, nagyon nehezen viselik a kezeléseket! :( Krisi is a szteroidtól nagyon fáradt , levert lett, és a gyomra kezdett el fájni. Az első két hét egyre nehezebb lett. Mostanra túl vagyunk a 3 héten, de már szétcsúszott a vérképe, többet vagyunk benn a kórházban a rossz vérkép s a gyengeség miatt. Már csökken a szteroid, remélem jobban lesz, mert a szája is tele van sebekkel. Hétfőn megkapjuk a kis "rosé"-nkat (kemo) és aztán reméljük gyorsan felépül, (4 kilót fogyott ismét), mert kezdődik a citozár, amitől nagyon hányt a Krisi a második szakaszban.

 Ha ezen túl leszünk..........akkor vége az aktív kezelésnek. 

Már csak 4 lumba és egy babakivétel! Szinte hihetetlen, hogy ennyire közel van!!!!! :)

De addig még sok minden fog történni!!!!!

Hátul, Krisi, mellette Joja, Vera doktor néni, és Viktor a Halloween partín! :)

További szép napot Nektek!

Sziasztok!

Megvan a 3 szakasz fele! :) Megy a centizés már nagyon!!!!! :) Az elmúlt 3 hét inkább jó volt, mint rossz. Ez a szakasz valóban feltöltődés. Voltak pillanatok a múlt héten, amikor már úgy éreztem "normális" az életem. Voltam a munkahelyemen, a srácok évnyitóján, mentem értük délben, stb...Elkezdődött a suli nekem is. Szombaton reggel zötyögtem a vonaton és a fák fölött elbambulva néztem ki a fejemből. Közben jöttek a gondolatok, mennyire fura, hogy hány ember került az életünkbe Krisi betegsége által. Mint különböző vonatokon érkezők, akik egy állomáson összefutnak, és aztán hogyan tovább???? Megmarad-e a kapcsolat vagy tovább külön- külön??? És még sok-sok gondolat, de ezt el sem mesélem, mert épp hétfő reggeli kávézásunk közben meséltem ezt Évának (kórházi folyosó végén, gyerek székeken ülve nescafe-t iszogatva némi roppant egészséges, jó sok fehér cukrot és és fehér lisztet tartalmazó keksz kíséretében), mikor megállapítottuk, hogy azért ez mégsem normális, hogy ilyeneken töprengek! :) :) Hát igen! Ezt valóban nem lehet állítani, de legalább jókat nevettünk. A szeptembernek úgy indultunk, hogy a Lárifári alapítványnak köszönhetően egy csodálatos napot tölthettünk Balatonfüreden. Még egy vitorlás versenyen is részt vettünk, aranyérmesek lettünk. Andris, Zsoltika, Piroska néni és Ági voltak a csapattársaink!!!! :):) persze itt mindenki nyertes volt!!!!! Egész napot együtt töltöttük. A szervezőknek hálás köszönet, minden nagyszerű volt, mindenre és mindenkire nagyon figyeltek. Este fél 10-re értünk haza, és bizony csak én voltam fáradt!!! :) Csodálatos élményekkel gazdagodtunk!!!

Közben sajnos szomorúan tapasztaltuk, hogy egy csodálatosan működő rendszer, ami már az elején a legmélyebb pillanatokban is nyugalmat adott, hogy jó helyen vagyunk, a legjobb helyen ahol lehetünk, nem működik. Sajnos a tanár néniket elhelyezték az osztályról. Így a gyerekek "árván" maradtak, hisz ők nem csak tanárok voltak. Mert a tananyagot át lehet adni, de amit ők adtak a gyerekeknek, ahhoz tiszta szív, rengeteg munka és rengeteg jó szándék, törődés, szeretet kell. Jövőképet adtak a gyerekeknek, és szüleiknek. Ami tőlünk tellett, megpróbáltuk és csak bízni tudunk benne, hogy a döntéshozók figyelembe veszik majd a gyerekek érdekeit is, és visszahelyezik az osztályra Moni nénit és Enikő nénit. Itt nem "csak tanárokra" van szükség!!!!!!!
De visszatérve az iskolára. Gabi néninek köszönhetően Kristóf és az osztálytársak találkozhattak az iskola udvaron!!! :) :) Ez nagyon nagy boldogság volt!!!!! :) :) Krisi már alig várja, hogy visszamehessen az iskolába.
Mindent összevetve, a kezelések utáni átmeneti kellemetlenségeket leszámítva ez valóban egy csodás időszak! Ím, megszerettük az őszt!!!!! :) :) Ez évünk legszebb időszaka!!! :)

Felirat hozzáadása

Holnap pedig falat megyünk mászni a srácokkal. Persze Krisi csak szemlélő lesz, ők csocsóznak, hisz a kanül miatt nem lehet, de a tesóknak is kell a feltöltődés! Majd mesélünk!

További szép estét nektek!

Sziasztok!

Túl vagyunk a második szakaszon! Nem mondhatjuk, hogy könnyű volt, sőt, ....de végre vége. És most, mikor ezt olvassátok, már a pihenőn is túl vagyunk. Elkezdtük a harmadik szakaszt, egy hipi -szupi csontvelő mintavétellel. Péter doktor olyan gyors volt, hogy Krisi reklamált is, hogy nem hagyták aludni! :)
A pihenőnk, nagyon jól sikerült! Anyuéknál voltunk, Törtelen. Másnak ez semmiség, természetes, nekünk ez a 4 és fél nap, maga volt az álom nyaralás! :) Együtt voltunk, nevettünk, jókat ettünk, játszottunk, sétálgattunk, még az abonyi állatkertbe is elmerészkedtünk! :) Bizony, egy hónappal ezelőtt,sőt az indulás előtti percig, nem nagyon hittem, hogy valóban sikerülhet néhány napra kikerülni ebből a mókuskerékből. A két hetes pihenőnk egy hétre szűkült, mert Krisi vérképe nem volt épp ideális, a szinte alig felfedezhető védősejtecskéivel. Aztán kiderült, hogy mégsem hétfőig, csak most péntekig vagyunk szabadok, mert az ünnepek miatt előbb  lesz a műtét. De hála Istennek, bár rezgett a léc rendesen, végül csak sikerült!!!!!!

A triumvirátus!!!!!:) :) :)

Az abonyi állatkertben!!!

Ez a pár nap, sajnos azt is megmutatta, mennyire sérültek a tesók, hogy nem vagyunk otthon. Drága Danikám, aki nagyon aggódik Krisiért, és nagyon el van anyátlanodva. Természetesen ezzel szembesülni, nagyon nagyon nehéz és szívfájdító. És tehetetlen dühvel tekint az ember a történésekre. Mert nincs megoldás, csak az idő ami megoldja.
Így aztán mikor Péter doktor megjelent a protokoll következő szakaszának menetrendjével, és megláttuk, hát........ repkedtünk a boldogságtól! "Szinte"( az előző szakaszhoz képest szinte) :) alig alig vannak kis csíkocskák, amik a kemokat jelzik. Így többet tudunk majd a fiúkkal együtt lenni.
Ma jöttünk vissza, közel három hete nem aludtunk itt a kórházban, "bejárósok"voltunk ugye a pihenő időben :). Krisit meglátogatta Levi BARÁTja a hét elején, egész délután kinn beszélgettek, nevetgéltek! :)
Majd tegnap, teljes depresszió, nyomás a mellkason, félelem, rettegés, és pánik. Ugyanis a pihenőnk előtt közvetlenül elveszítettük az egyik kis sorstársunkat! Egy csodálatos KISFIÚT!!!! Egy igazi HŐST, HARCOSt! Az élet nem igazságos, és a miértekre nincs válasz! Nem is keressük, mert tudjuk, hogy nincs, csak próbálunk bátran szembe nézni azzal, ami jön, és bízni, hinni, kitartani, harcolni.  Délelőtt mindketten sírtunk Krisivel. Ő félt, én pedig féltettem! Majd szépen kibeszélgettük ezt a félelmet. És most mosolyogva jöttünk vissza folytatni a gyógyuláshoz vezető utat! Van akinek menni kell, és van akinek dolga van még! Krisinek dolga van még!
Látogatóban volt még Dóri és Roli, akik nevetést hoztak a délutánunkba! :) Nagyon klassz, hogy ilyen BARÁTAI vannak!

Jojával! :)

Ma reggel pedig ismét sok- sok táskával megrakodva visszaérkeztünk. Hova? Hát...haza, a második otthonunkba. Hála a Jóistennek, a családias légkör és a szeretet biztosított, és minden más is a gyógyuláshoz! És nem is hinnétek, de bizony, nagyon is össze tud nőni ez a néhány ember. Domi, egész délelőtt Krisit simogatta, mert annyira hiányzott már neki, majd este összebújtak a szokásos mesenézéshez, és Domi 5 perc alatt be is aludt. Aztán Evolet! Imádni való tündérke!!!!!! Kibabázhatom magam!!!!! És akkora puszikat kaptam, hogy csak na!!!! És bizony ez nagy szó nála, nem osztogatja fűnek- fának :) :) :)
Jojáékkal voltunk napközben egy szobában, és ő a kezelés utolsó szakaszában, gyakorlatilag fél nap alatt elvesztette a haját. Volt ma fodrászkodás, beszélgetés, néhány nehéz pillanat, de végeredményben sok-sok mosoly és várjuk Joja csodás szőke tincsinek megszületését.

Add már! Éhes vagyok! :)

Nyami!!!! Fini kórházi felvágott!

Szia! :)

Na jó, kapsz egy puszit! :)

Szia anya! visszaértél?

Most itt ülök az ágyamon, és hallgatom a fuzi pumpa halk szörtyögését, és az első éjszakánk jutott eszembe. A fuzi pumpa hangja, a hideg csempe a falon, a mosdó, a beszűrődő éles, vakító fény, és a rettegés, a hogyan kerültünk ide, ez csak egy rossz álom lehet, ilyen nem történhet, ezt nem lehet kibírni....stb. Ma, ugyanúgy tudatosult a már egyébként barátságos és jól ismert szörtyögés, a csempe, a fények, csak ma már nem idegen. Ma már nem hideg. Ma már megszokott, és jól ismert. de bizony még mindig félelem. Mert az ember bármit képes megszokni!!!! BÁRMIT!!!! Még a halál ily közelségét, a rettegést, a félelmet,a kiszámíthatatlanságot és megtanul nevetni, megtanul boldog lenni.Megtanul menni-menni, menetelni. És észrevenni, hogy a szomszédos tetőn egy cica sétál, és ettől boldog lenni, mint mikor egy ártatlan kisgyermek boldog, hogy lát egy cicát. Mert igen, vannak apró örömök, és amíg láthatjuk a cicát, vagy a pillangót, az esőfelhőt, a fuzi pumpát, a hideg csempét, a kedves ápoló néniket, és orvosokat, a gyógytornász nénit, a pszichológus nénit...stb addig van miért elégedettnek és boldognak lenni. Nem könnyű az élet, de az élet önmagában a csoda! És a Jóisten szeretet mellé nehézséget is csomagol, de nem sok embernek jut manapság szeretet. Ht fogadjuk ezt az ajándékot hálával és tegyük a dolgunkat és vezessen bennünket a szeretet. És ha ez van.... akkor van boldogság, csak meg kell találni, utána kell menni, vagy csak egyszerűen kinyitni a szemünket, és megtanulni látni, nem csak nézni!!!!
Mert a hideg csempék közt ráébred az ember, mi az, ami igazán fontos. A fontossági sorrend azonnal helyre kerül. Mindegy társadalmilag ki vagy, hol dolgozol, mit értél el, mennyid van...minden mindegy! Az ifjúkori elveid már nem helytállóak. Hogy felnőj, hogy a saját életed éld, hogy igazul éld, ehhez már új elvek kellenek. Ha lecsap rád a sors, vajon szembe tudsz e nézni önmagaddal, békében mehetnél el, vagy lenne még ezer dolgod önmagaddal??? Saját magaddal szemben igaz voltál? Igaz szeretet vett körül, adtál igaz szeretetet és kaptál is? Azt mondhatod, hogy igen,  az őszinte szeretet melegen tartotta a lelkem, örömet adtam, örömet kaptam. Figyeltél, öleltél, óvtál, segítettél, törődtél- e önmagaddal, vagy csak másoktól vártad volna, csak sodródtál, és beáldoztál? És ha beáldoztad önmagad? Hát nesze neked, megérdemled! Mondod most, de a halál kapujában? A halál kapujában a lelked azt mondja majd, hazug volt minden pillanatod és eltékozoltad ezt a rövid időt amit a Jóisten ajándékba adott és az úton adott hozzá igaz dolgokat. Igaz szeretet, valódi lehetőséget a szeretetre, de képes voltál-e élni vele, mert ezek a nehéz utak. És a gyermekeid? Mi van ha????? Mi van ha velük történik baj? Mit mutattál? Mit tanítottál? Képes lesz ő igaz lenni és megmenteni magát? Jó példa voltál? Másképp csinálnád???? És lenne rá elég időd? Megérdemelnéd az időt? Megkaphatnád? Vagy így kéne tanulnod? Ilyen úton? És ezen az úton kéne szeretetet találnod önmagadban? Képes lennél rá? Túlélnéd, vagy vegetálnál, mint előtte, csak örök el nem múló fájdalommal a lelkedben?
Az élet a Csoda! És mindenkinek egy élete van! Ő teszi azt csodává. De csodát tenni, nem olyan könnyű és sehol sem tanítják. Vagy, tán a világ legegyszerűbb dolga, ahogy azt a gyerekek csinálják??? Csak mi túl okoskodjuk, túl magyarázzuk, majd kifogásokat gyártunk és magyarázunk????Nem elég egyszerűen, szeretni, törődni, hinni, bízni, elfogadni, nem engedni hogy bántsanak, nem beletörődni, és nem lélegezve holtnak lenni?????
Bár tényállás szerint, nem sokan cserélnének velem, sőt.., mégis azt kell mondjam, hogy többszörösen borzalmas, szomorú, szörnyű stb....helyzetem ellenére, életem ezen szakasza, és bízom benne, hogy még soká-soká tartó szakaszában egy dolog biztos, az, hogy boldog vagyok! Minden okom megvan a boldogságra!!!!! Bár sokat sírok, félek, de egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenem, hogy ravasz dolgok ezek a tények, szeretik eltakarni a valóságot! A valóság pedig az, hogy megtanultam, csak a szeretet számít, az igaz szeretet, és az, amit a szív súg. Ez átvisz majd hátralévő életemen, és tudom, hogy igaz szeretetben  lesz részem, a gyerekeimtől és a testvéreimtől egy-egy barátomtól és még az is lehet, hogy talán egyszer egy igaz társtól. És nem akarok megalkudni, mert bármikor véget érhet az életem, minden pillanatát, (amennyire képes vagyok ezt én magam megvalósítani), igazul szeretve szeretném leélni. Ezek mosolygós, boldog gondolatok, a szív üzenetei.
 Jó éjszakát mindenkinek! :)

Sziasztok!

Elnézést, hogy soká nem jelentkeztem. Az elmúlt két hónap igen nehéz volt,  nap nap után egyre nehezebb! A citozárok nem kicsit viselték meg Krisikémet, így a szabadidőmben teljesen alkalmatlan voltam az írásra, örültem ha előtte tartom magam és a reggelekre pozitívvá varázsolom magam! Túlélésért küzdöttünk...de természetesen tudjuk, hogy képesek vagyunk ezt leküzdeni, képesek vagyunk, mert a Jóisten is képesnek tart rá bennünket! Főként Krisit! Bár tudnék egy picit átvenni....

De hála Istennek, úgy tűnik ezen az időszakon túl vagyunk. (átmenetileg). Még szerdán, volt egy záró akkord, ami az asparagináse gyógyszerre való allergiában mutatkozott meg, de ma már a hidroláz tökéletesen működött, mindannyiunk nagy megkönnyebbülésére! Kapott még két tasak vérecskét is, így most vidáman és fizikailag erősen futunk neki a vasárnapi kezelésnek és a következő hétnek! Miközben írok, a konyhában rotyog a csirkepaprikás :) ez nagyon nagy hír, mert másfél hónapja szinte alig eszik, a múlt héten pedig egyetlen tükörtojást és egy szelet pirítóst evett összesen!!!!! De ma már evett, ha nem is túl sokat a mi mércénkkel, de legalább annyit mint az elmúlt két héten összesen, így önmagához képest rengeteget, és nagyon boldog vagyok!!! Holnapra karalábé levest rendelt, csirkepaprikással! :) :) Szívem összes szeretete ott fő a csirkecombok között! :)

Anrissal mozizás! Terminátor 3 :)

Kati kereszt anyuval

Szabadban voltunk nem benn!!! (tilos az étterem!és a közösség :( )

Készül a meglepetés Bea néninek!

Jack-el egy kis játék!

Íme néhány kép, ami azt mutatja, hogy bár nagyon nehéz időszak volt, Krisi nem hagyta el magát, jókedvűen, mosollyal, piciket istápolgatva töltötte a napjait. Egy nehéz nap után, több órás megállás nélküli hányás, rosszullét...stb után, meghallotta, hogy szívének oly kedves Bea nénit megbántotték, és szomorú! Ülni alig tudott, de apró tulipánokat hajtogatott, nekem csak fel kellett kockázni a színes lapokat, és készített egy képet neki, hogy felvidítsa, aztán a többieknek is, mert őket is szereti! :) Hát....na! Egy csodálatos kis      emberke!!!!!!:)

Egy kis sport!!! :)

Dóri jött vendégségbe! :) Nagyon örömteliek ezek a látogatások

Johival origami délután!

Evikére és Domira vigyázva! Nem könnyű ám két ilyen eleven lurkót az ágyon tartani! :)

További szép estét Nektek!