Sziasztok!
Ma volt az iskolalátogatás! A kórházpedagógus Moni néni, a pszichológus Adri néni, és a főorvos Péter doktor, elmentek Kristóf osztálytársaihoz. NAGYON JÓ FEJEK!!!!!Tartottak egy rendkívüli osztályfőnöki órát. Megmutogatták, hogy hol van Krisi, milyen kezeléseket kap, kik ápolják, képeket róla, hogy miket csinál... és a gyerekek is kérdezhettek. Mi innen a kórházból, skype-on keresztül hallgattuk őket, és beszélgettek a gyerekek Kristóffal. Nagyon jól sikerül, nagyon aranyosak voltak. És azt hiszem, említésre méltó, a főorvos és a többiek hozzáállása is! Ez az egyetlen hely, ahonnan a kezelőorvos is elmegy az osztálytársakhoz!!!!!! Mind a gyerekeknek az iskolában, mind Kristófnak, mind a szülőknek, nagyon-nagyon nagy segítség!Nagyon nagy köszönet nekik!!!
Küldtünk ajándékot, és kaptunk is a gyerekektől.
Ma azt is megtudtuk, hogy közepes rizikó csoportba lettünk sorolva.
Hát, erre készültem, sőt, hangoztattam, hogy ez nem rossz, hanem jó dolog, de azért mégiscsak szíven ütött a tény!
Valahogy az ember mégiscsak mindig reménykedik.
Hátha,.....hátha egyszer csak közlik, hogy már meg is gyógyult igazából csak valami tévedés volt, vagy nem is tudom, bármi...csak ezek a fránya tények. Az ember megtanul sodródni, csak a szépet nézi, aztán jönnek a tények!!!
Közepes kockázat!!!!! Azaz nem alacsony.
Azaz akárhogyan nézünk minden mást, ami mind igaz, a nagyszerű emberek, az élmények, amikkel gazdagodni fog, mert mindent megteszek, hogy élményekkel és szeretettel tereljük el a figyelmét, mind emellett a tény az tény, ez bizony egy nagyon kemény menet lesz.
De szerencsére holnap újra felkel a nap, és ránk mosolyog!
Mi pedig vissza mosolygunk!!! Mert hiszünk, rendíthetetlenül hiszünk a Jóságban, a Csodában, a Jóistenben, hogy csak tanít, mert tanulnunk kell és végső soron szeretetet kapunk, ajándékot kapunk, jobbá válunk, mert ez a feladatunk, jobbá válni, jobban szeretni, igazabb embernek lenni. És itt szeretetet kapunk és szeretetet adunk. Tisztán. Érdekek nélkül. És ez az egyetlen IGAZ a földön, az őszinte igaz szeretet. Nem ezért teremtette Isten a földet, az embert, adta az életet? Hogy megtanuljunk szeretni? És ha találkozunk igazi szeretettel, azt megtanuljuk viselni és megbecsülni? Bármilyen körülmények között kapjuk is? Nem visszaélni, nem elherdálni, mert a mai világban nagyon-nagyon ritka kincs. A szeretetnek létezik itt egy esszenciális formája. Olyan emberi szeretet, ami életet ment. Ami a poklot mennyországgá változtatja. Igazi mennyországgá. Ahová öröm visszajönni, mert a szeretet bárhol van, ha igazi, oda vágyik az ember szíve. Még egy onkóra is, bármilyen morbidnak hangzik is ez az őszinte kijelentés.
Ám közben a félelem, a félelem csak sikít belül, hogy: miért? Ezt a veszélyes szót, amit még gondolni sem szabadna! A félelem sosem ad jó tanácsot, sosem használ igaz szavakat és sosem ad helyes választ. A félelem a gonosz szava. A félelemben nincs Isten. Mert miért mondta volna el a bibliában oly sokszor, hogy ne féljetek??? És kapaszkodom a hitembe, és kapaszkodom a szeretetbe, és próbálok igazabb ember lenni, mint valaha, és próbálom a félelmet elhallgattatni, és figyelmen kívül hagyni, és hinni, hinni, hogy a Jóisten jót akar, mert tudom, hogy szeret, és tudom, hogy, bármilyen borzalmas köntösbe is öltözteti a szeretet, ahol a szeretet megterem, ott Ő van és az ajándék, és az segít, és arra kell menni csukott szemmel és elhinni neki, hogy végül mindent jól fog elrendezni, nem kell tudnunk hogyan, csak tudni, hogy vigyáz ránk. És az ösvényen amin haladnunk kell, a lámpás a szeretet, csak ennek a fényét szabad követni. Ez az igaz út. Hát, ezzel tartom továbbra is magam, most, hogy papíron van, és visszavonhatatlan, és tény, és kétségbeejtő, de lélegzem, lassan és aprócskát, lélegzem, hogy nem zavarjam vele a világot, megbújjak a halál elől, halkan, rezzenéstelenül, némán, de mégiscsak lélegzem.... és megtalálom ismét a lelkemben a hitet, és az erőt, a mosolyt és a kacagást, amivel jobb ember, jobb anya leszek, olyan, aki a hitével -mondjon bármit, bármelyik papír - vakon végigvisz bennünket Krisivel,... és természetesen Danimat és Ádikámat is....mert az ő útjuk sem könnyebb.
Holnap gyermeknap lesz itt a kórházban, ahol elvállaltam, hogy kézműveskedem a gyerekekkel. Szépen előkészültem, előrajzoltam a képeket, sablonokat. A tanító nénik kevesen vannak, én pedig örülök, ha segíthetek. És ezt a pihenő napot kitöltjük, nem lesz időnk a 33 napi csontvelő mintavételre és lumbálásra gondolni! Kristóf pedig egész nap szórakozhat!!!! :) :) :)
Hát, erre készültem, sőt, hangoztattam, hogy ez nem rossz, hanem jó dolog, de azért mégiscsak szíven ütött a tény!
Valahogy az ember mégiscsak mindig reménykedik.
Hátha,.....hátha egyszer csak közlik, hogy már meg is gyógyult igazából csak valami tévedés volt, vagy nem is tudom, bármi...csak ezek a fránya tények. Az ember megtanul sodródni, csak a szépet nézi, aztán jönnek a tények!!!
Közepes kockázat!!!!! Azaz nem alacsony.
Azaz akárhogyan nézünk minden mást, ami mind igaz, a nagyszerű emberek, az élmények, amikkel gazdagodni fog, mert mindent megteszek, hogy élményekkel és szeretettel tereljük el a figyelmét, mind emellett a tény az tény, ez bizony egy nagyon kemény menet lesz.
De szerencsére holnap újra felkel a nap, és ránk mosolyog!
Mi pedig vissza mosolygunk!!! Mert hiszünk, rendíthetetlenül hiszünk a Jóságban, a Csodában, a Jóistenben, hogy csak tanít, mert tanulnunk kell és végső soron szeretetet kapunk, ajándékot kapunk, jobbá válunk, mert ez a feladatunk, jobbá válni, jobban szeretni, igazabb embernek lenni. És itt szeretetet kapunk és szeretetet adunk. Tisztán. Érdekek nélkül. És ez az egyetlen IGAZ a földön, az őszinte igaz szeretet. Nem ezért teremtette Isten a földet, az embert, adta az életet? Hogy megtanuljunk szeretni? És ha találkozunk igazi szeretettel, azt megtanuljuk viselni és megbecsülni? Bármilyen körülmények között kapjuk is? Nem visszaélni, nem elherdálni, mert a mai világban nagyon-nagyon ritka kincs. A szeretetnek létezik itt egy esszenciális formája. Olyan emberi szeretet, ami életet ment. Ami a poklot mennyországgá változtatja. Igazi mennyországgá. Ahová öröm visszajönni, mert a szeretet bárhol van, ha igazi, oda vágyik az ember szíve. Még egy onkóra is, bármilyen morbidnak hangzik is ez az őszinte kijelentés.
Ám közben a félelem, a félelem csak sikít belül, hogy: miért? Ezt a veszélyes szót, amit még gondolni sem szabadna! A félelem sosem ad jó tanácsot, sosem használ igaz szavakat és sosem ad helyes választ. A félelem a gonosz szava. A félelemben nincs Isten. Mert miért mondta volna el a bibliában oly sokszor, hogy ne féljetek??? És kapaszkodom a hitembe, és kapaszkodom a szeretetbe, és próbálok igazabb ember lenni, mint valaha, és próbálom a félelmet elhallgattatni, és figyelmen kívül hagyni, és hinni, hinni, hogy a Jóisten jót akar, mert tudom, hogy szeret, és tudom, hogy, bármilyen borzalmas köntösbe is öltözteti a szeretet, ahol a szeretet megterem, ott Ő van és az ajándék, és az segít, és arra kell menni csukott szemmel és elhinni neki, hogy végül mindent jól fog elrendezni, nem kell tudnunk hogyan, csak tudni, hogy vigyáz ránk. És az ösvényen amin haladnunk kell, a lámpás a szeretet, csak ennek a fényét szabad követni. Ez az igaz út. Hát, ezzel tartom továbbra is magam, most, hogy papíron van, és visszavonhatatlan, és tény, és kétségbeejtő, de lélegzem, lassan és aprócskát, lélegzem, hogy nem zavarjam vele a világot, megbújjak a halál elől, halkan, rezzenéstelenül, némán, de mégiscsak lélegzem.... és megtalálom ismét a lelkemben a hitet, és az erőt, a mosolyt és a kacagást, amivel jobb ember, jobb anya leszek, olyan, aki a hitével -mondjon bármit, bármelyik papír - vakon végigvisz bennünket Krisivel,... és természetesen Danimat és Ádikámat is....mert az ő útjuk sem könnyebb.
Holnap gyermeknap lesz itt a kórházban, ahol elvállaltam, hogy kézműveskedem a gyerekekkel. Szépen előkészültem, előrajzoltam a képeket, sablonokat. A tanító nénik kevesen vannak, én pedig örülök, ha segíthetek. És ezt a pihenő napot kitöltjük, nem lesz időnk a 33 napi csontvelő mintavételre és lumbálásra gondolni! Kristóf pedig egész nap szórakozhat!!!! :) :) :)
Ha délután kicsit megpihentünk, kiválogatjuk a képeket is, amit aztán Ricsivel átnéznek. Ricsi a profi fotós, aki eljött Krisihez, miután Moni néni megkérte, hogy mutasson néhány trükköt Krisinek, mert a National Geographic fotópályázatán indulna. Ricsi nagyon jó fej, több mint két órán keresztül beszélgettek, fotózgattak, nagyon sok mindent megmutogatott, megtanított Krisinek. Jövő héten pedig megtanítja az utómunkálatokat! :) Neki is nagyon köszönjük! Ráadásul Krisi így két órát az udvaron töltött, guggolt, hajolt, ....stb. Ez nagy szó! :) Látszott, hogy nagyon élvezi!:) :)
És ez továbbvisz! Ahogy egy érintés, amiben szeretet van, egy pillantás ami szeretetet üzen, egy érzés a lelked mélyéről, hogy csak tedd a dolgod, szeress igazul, légy igaz, higgy és minden rendben lesz! És hogy másként lehetne????? :)
És ez továbbvisz! Ahogy egy érintés, amiben szeretet van, egy pillantás ami szeretetet üzen, egy érzés a lelked mélyéről, hogy csak tedd a dolgod, szeress igazul, légy igaz, higgy és minden rendben lesz! És hogy másként lehetne????? :)
További szép estét kívánunk Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése