Kedves Ismerőseink!

Nagyon jól esik, és nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen sokan érdeklődtök felőlünk, aggódtok értünk. Sajnos nincs elég idő, hogy mindenkinek külön külön megírjuk, elmeséljük, hogy éppen mi történik velünk,  ezért létrehoztuk ezt a blogot. Kicsit lemaradásban vagyunk, de ezek után igyekszünk minél gyakrabban hírt adni magunkról!

A történet április 28-án este kezdődött, mikor Krisikém már olyan rosszul  volt, hogy nem mertem megvárni a másnap délután 2 órai  időpontot a Bethesda kórházba. Így kerültünk a helyi ügyeletre, onnan  a Heim Pál gyermekkórházba, és mentővel a Madarász utcai gyermekklinikának az onkológia-haematológiai osztályára. A sokk!!! Azonnal vért kell kapjon, mert 40-es a hemoglobin szintje! Krisi leukémiás!!!!! Így aztán reggel csontvelő mintavétel és gerinclumbálás, ahová azonnal kemót is kap! Mindez néhány óra leforgása alatt!!!!! Fel sem fogtam mi történik, összecsaptak a hullámok a fejem fölött. Krisi ott feküdt, az orvosok, ápolónők egymást érték az ágyánál és csak annyit láttam, hogy borzasztóan rosszul van! Sárga volt a bőre, beesett hatalmas szemek, és a sápadtságtól nem is látszott a szája, olyan vérszegény volt!!!! Fáradt és elesett!!!! Kétségbeesve, reszketve éltük meg az első napokat! Hálát adok, hogy Kristóf, egy rendkívül okos, higgadt gyermek!!!! Mindent megbeszéltünk, hogy mi ez a betegség, és hogy hogyan tud meggyógyulni. Mutathattam magam erősnek, mondhattam, hogy minden rendben lesz, látta, hogy a szemeimen alig látok ki, úgy be vannak dagadva a bőgéstől, és Ő csak annyit mondott, ne aggódj anya, legyőzzük ezeket a szemét kis fehérhátú katicabogarakat, és a tenyerembe csapott!!!! Bizony sok minden boldoggá tud tenni egy embert, de egy anyát ezek a szavak egy súlyos beteg kisfiútól.....hát igen, akkor tényleg nincs miért aggódni! Százalékok ide százalékok oda, megfogunk gyógyulni!!!!!
Közben elkezdődött a telefonok sora. Mindenki aggódott Krisiért, mindenki szeretett volna tudni valamit róla, de amikor 5 percenként jön hozzá orvos, neurológus, ápoló, akkor bizony anyuka az ágy végében retteg, és nem telefonálgat. Ötlet, írjunk levelet az osztálynak, mert sokan sírtak, megijedtek. A titkárnői szerepek az enyémek, Krisi diktál. Pont ahogy a doktor bácsi elmesélte, és ahogy arról egy könyvet is kaptunk. Mi is az ő betegsége!

Íme a levél:

Kedves Gabi néni és Osztályom!

Nagyon hiányoztok, anya mondta, hogy Gabi néni mesélte nektek, hogy mi történt velem. Mesélte anya, hogy sokan megijedtetek. Tényleg nagyon ijesztő, de ne aggódjatok, meg fogok gyógyulni, csak küldjetek sok kozmikus erőt! :) 

Leukémiás vagyok. Ez egy olyan betegség, ami a véremben van. Minden ember testében van egy nagyon kemény váz, ami csontokból áll. a csontok tartják meg a testünket, és még egy másik nagyon fontos dologért is felelnek. A csontok belsejében van egy üreg, az üregben a csontvelő. A csontvelőben élnek  az őssejtek. Ezekből születnek a vér apró kis sejtjei: a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék.

A vörösvérsejtek olyanok mint a piros hátú katicabogarak. Amikor levegőt veszünk, akkor a tüdőnkbe oxigén kerül. A piros hátú katicabogarak hátukra veszik az oxigént, és elszállítják mindenhova a testünkbe.

A fehérvérsejtek pedig fehér hátú katicabogarakra hasonlítanak. Ők az oltalmazók, mert ők csatároznak a kórokozókkal.Felveszik a harcot a betolakodó bacikkal, a goromba gombákkal és a virgonc vírusokkal.

Az apró sárga vérlemezkék (trombociták) ahogy itt nevezzük trombocicák illetve trombik. Ha lehorzsoljuk pl a kezünket ,és a sebből folyni kezd a vér, a trombik odasietnek, összebújnak és elállítják a vérzést.

A csontvelő vizsgálatomból kiderült, hogy azért voltam fáradt, zsibbadt, azért fájt mindig a fejem, mert  leukémiás bajkeverő sejtek foglalták el a vérem, kiszorították a vörösvérsejteket, azaz a piros oxigénszállító katicákat. A bajkeverő sejtek ugyan hasonlítanak a trombikra, a fehérvérsejtekre, de nem igazi fehér hátú katicák, inkább olyan ebihal formájúnak tűnnek. Sokan vannak és összezavarják a vérsejtek működését. Túl kevés lett a piros hátú katicám, nincs elég egészséges fehér hátú katicám és trombociták sem. Így aztán most megkezdődött a harc, hogy legyőzzük a leukémiás sejteket és újra sok piros katica, egészséges fehér katica és trombocita lehessen a véremben. De ez a harc bizony sok bátorságpróbával kezdődik, és végig bátorságpróbák sora előtt állok. Elmesélem, hogy eddig mi történt velem.

 Vasárnap kerültem kórházba, elég ijesztő volt. Raktak rám ekg-t beültettek a kezembe egy branült, ezen keresztül kaptam infúziót, de itt csak úgy hívjuk, hogy fuzit. A vérvételnél kiderült, hogy nagyon vérszegény vagyok, ettől mindenki megijedt, és azonnal egy másik kórházba szállítottak. Képzeljétek, mentővel utaztam, de egyáltalán nem olyan klassz mint kívülről, mert le kötöttek az ágyhoz, de még így is majdnem kiestem úgy pattogtam. A hullámvasút, bébi játék ehhez képest. Aztán volt egy kis műtétem amikor a csontvelőmből kivettek egy darabot, és lumbálták a gerincemet. Ezt úgy csinálták, hogy a doktorbácsi egy hosszú vékony tűt szúrt a gerincembe és kiszívott a gerinccsatornából folyadékot, amit megvizsgáltak, és nyomott bele gyógyszert is, amit kemonak hívnak. Ez a gyógyszer lesz, ami segít legyőzni a kis gonosz ebihal képű leukémiás sejteket. A csontvelőmet megvizsgálták és kimutatta, hogy egy csomó fehérvérsejtnek álcázott gonosz betolakodó van a véremben. Most kapok egy csomó gyógyszert és fuzit, hogy ezeket a gonoszokat kiírtsák a véremből. Tegnap beültettek egy csövet a nyaki ütőerembe, le a szívemig, és abba kapok minden fuzit, vagy transzfuzit, mert elég sok vért kell kapnom (vámpírrá válok lassan, haha), meg trombit.  Szóval elég sokat macerálnak. Tegnap elmondta a doktorbácsi, hogy elég soká fogok meggyógyulni. Fél évig fuzikban kapom a gyógyszereket, meg tablettában, és ha minden jól megy, akkor utána másfél évig csak gyógyszereket kapok. Nem nagyon örülök, hogy így alakult, meg hát nem is vagyok túl jól, a doktor bácsi is azt mondta, hogy nehéz menetelés lesz.15 naponta lesz egy kisebb műtétem, amikor ismét vesznek tőlem csontvelőt, hogy megvizsgálják és kapok a gerincembe is gyógyszert. de meg fogok gyógyulni. Valószínűleg ezért nagyon fel is izgattam magam, és ma nagyon rosszul voltam. Sokat hánytam, meg féltem, de aztán megnyugtattak, a Bea az ápolónő nagyon aranyos, jót beszélgettünk, aztán mondta hogy aludjak egy kicsit, utána kell csak bevenni a gyógyszereket, de tilos kihányni. Szépen meg is nyugodtam, ettem egy kis sós kekszet és most pihengetek, azóta nem voltam rosszul, és  a gyógyszereket is bevettem. Valószínűleg szeptemberben még magántanuló leszek, mert nem leszek olyan állapotban, hogy bemehessek az iskolába, de aztán nemsoká csatlakozom hozzátok. Egyébként itt benn is vannak tanárok, be is kellett hozni a könyveimet. de a jó az, hogy nem úgy tanulunk mint a suliban, sokkal klasszabb. Sokat játszunk, közben beszélgetünk, rajzolunk, most épp egy hatalmas teknős képet készítünk teafilterekből! Van egy pszichológus néni, Adri, vele és anyával nagyon jókat nevetünk, társasozunk . Anya is itt van velem a kórházban, ez nagyon klassz, mert féltem, nehogy egyedül kelljen itt lennem, de ő is beköltözött a szobámba, mindig velem van és csak ketten lakunk itt. van tv, Laci ideadta a laptopját, a Móni néni, a pedagógus,Kati, meg anya is hozott egy csomó társasjátékot, keresztanyu is hozott szeretettel feltöltött gyógyító barit :) :) és tényleg segít, a fájdalmakon! Szóval mindenem  megvan, nem unatkozom, bár néha nincs kedvem semmivel sem foglalkozni. Néha nagyon fáj a műtét helye, néha nagyon félek, van hogy hányok, meg rosszul vagyok, de amikor nagyon elkeseredek, mindig felvidítanak, mindenki nagyon kedves. 

Anya mondta, hogy Levi is küld nekem dvd lejátszót meg egy csomó filmet! :) és hogy mindenki gyűjti a vért nekem. Hát tényleg sok kell még, mire igazi kis vámpírhőssé válok! :) :), de azt mondta a doktorbácsi, hogy ne aggódjak, mert mindig lesz elég vér, hogy kielégítsék a vér éhségemet :)

A doktorbácsi azt mondta, hogy nem nyaralni jöttem ám, mindent meg kell tanuljak, igazi kis biológia zseni leszek mire meggyógyulok. Még az is lehet, hogy egyből az orvosi egyetemre megyek! :) :)

Vannak vicces dolgok is, ma pl. berepült egy hatalmas lódarázs szerű valami a szobánkba, és anya meg Bea néni próbálták megmenteni az életét és kijuttatni, de a doktor bácsi azt mondta, ebben a kritikus helyzetben nem gyakorolhatunk kegyelmet, és elvette Bea néni újságát és egy csapással agyoncsapta a hatalmas ragadozót, és a szárnyánál fogva eltávolította. Ja és képzeljétek, bohócok is jártak nálam. Nagyon viccesek voltak, jókat nevettem és még az egyik bohóc az orrát is nekem adta ajándékba (igazából csak az ebédemet akarták lenyúlni, úgyhogy muszáj voltam gyorsan megenni.

Nagyon kedvesek vagytok, hiányoztok, sokat gondolok rátok, és tök jó, hogy felszoktatok hívni! :) Remélem elég sokat írtam, és míg Gabi néni a végére ér, vége is az órának!!! :) :) :) :) legalább én is segítek nektek egy kicsit. :) 

Sokszor puszilok mindenkit! Nem is olyan soká találkozunk!

Krisi

Hát így kezdődött! Ma már a 28. napunkat kezdtük.